Mint virágos völgy ölében
Kis pataknak habjai,
Oly vidáman follyanak le
Életednek napjai.
Óh, ne gondold, hogy a jövő
A jelennél szebb legyen,
Gyermekkorod boldog álmát
Nem pótolja semmi sem.
Csak amikor életednek
Rózsafája már lehullt,
Akkor látod mennyi szépet
Rejt magába a múlt.
Legyen oltárodon édesanyád képe,
hogyha majd bánat ér jusson az eszedbe.
Ő megvigasztal, ha fájni fog a szíved,
hisz Isten tudja ő az aki a legjobban szeret téged.
Ha majd egyszer,évek múltán
Majd hajad fehér lesz,s kezed reszkető
Kis unokáid közt üldögélve
A legkisebb egy könyvet vesz elő:
"Nézd mama,egy könyvet találtam!"
S te felnyitod e kis könyv fedelét,
Eszedbe jutnak régi arcok,
Valaki,kit tán rég takar a sír...
S kis unokáid félve összesúgnak:
"Nézzétek,a mama sír"
A virág csak egyszer nyílik, hervadni kezd azután
Szeretni csak egyszer lehet, tiszta szívből igazán.
Maradjál Te bimbó, ameddig csak lehet
Mert a kinyílt rózsaszálnak, nincs többé kikelet
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
